Puszi xx
A múltba ne nézz vissza soha, mert a boldogtalanságnak ez a legfőbb oka. Az ember a múltba túl sokszor visszanéz, túl sok emléket túl sokszor felidéz. Ne nézz többé hátra, nézz csak előre, és ne gondolj a múltra, csakis a jövőre!
~ Rebecca Blake ~
~ Rebecca Blake ~
Minden ember életében van minimum egy pillanat, amikor minden gondja megszűnik létezni. Kizárja a problémákat és nem foglalkozik a kötelezettségeivel, nehézségekkel, bajokkal vagy esetleg a múlttal. Csak is a pillanatnak, a jelennek él. Az én délutánom során is volt egy ilyen pillanat. Nem voltak gátlásaim, és sikerült végre, ha csak egy kis időre is előbújni az álarc mögül, és önmagam voltam. Az igazi, boldog Rebecca Blake. Nem gondolkoztam azon, hogy mi lesz, vagy mi volt a múltban. Az ilyen pillanatokért érdemes élni. Otthon éreztem magam.
- Feladom! Hagyjatok! - húztam össze magam nevetve picire, de ez sem használt. Liam egyre közelebb jött, és úgy spriccelt rám. Mikor úgy véltem, hogy elég közel van hozzám, egy jól irányzott mozdulattal letámadtam, és kicsavartam kezéből a vízipisztolyt.
- Ezt hol tanultad? - kerekedtek ki szemei és hátrálni kezdett, de nem válaszoltam, csak lelocsoltam egy jó nagy adag vízzel.
Addig hátrált, míg oda lépett, ahol nem volt többé talaj. Egyenesen belesétált a medencébe, rajtam pedig olyan röhögőgörcs lett úrrá, mint még soha. A hasamat fogtam, annyira nevettem. Többiek is hasonlón cselekedtek, amikor meglátták barátjukat a jéghideg vízben.
Liam nagy nehezen kimászott a medencéből és és tipikus "ezt nem úszod meg" pillantással ajándékozott meg.
- Szerintem öltözz át, mielőtt megfázol, mert Paul nem hiszem, ha örülne neki... - húzta el száját Niall.
- Szerintem meg mindenki öltözzön át. - jelentette ki Zayn és a biztonság kedvéért még egyszer lelocsolta Emily-t.
Nagy nehezen mind beténferegtünk a házba.
-Ő... skacok... kérhetnék egy törölközőt? - húzta össze magát Barátnőm.
- Inkább adunk ruhát.
- Én adok Beccának, Lou te pedig segíts Emily-nek! - adta ki az utasításokat Harry.
- De.. tényleg elég, ha kapok egy törölközőt - mondtam neki kissé halkan, hisz nem akartam felhúzni a ruháját senkinek, hisz az kicsit furcsa lenne.
- Nem, mert megfáztok - válaszolt ellentmondást nem tűrő hangnemben.
- Nem fokok! - komolyan kezdett olyan lenni a szituáció, mikor az apuka szidja a kislányát, hogy nem öltözött fel rendesen.
- Hát jó, te akartad - vonta meg a vállát, majd odalépett hozzám, és mire kapcsolhattam volna, már ismét a vállán voltam.
- Neee.... - ütögettem a hátát, de nem tett le továbbra sem. Nem láttam, merre megyünk, mert a hajam kitakarta a kilátást, de az biztos volt, hogy felmentünk a lépcsőn.
- Ha nem ütögetsz leteszlek! - jelentette ki komolyan, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Oké!
- Keresek valami ruhát! - nézett rám miután végre letett és saját lábamon álltam.
- Nem kell! - tettem karba kezeimet mellem alatt, miközben előhúzott egy kosaras gatyát és egy pólót.
- Ne akard, hogy én adjam rád! - nézett rám perverz pillantással. Zavarba jöttem. Ahogy nézett a smaragdzöld szemeivel. Mintha a vesémbe látott volna. Mintha könyvként olvasna belőlem. Mintha tudna az össze titkomat, ezzel együtt a múltamat. Nem bírtam tovább a szemébe nézni, ezért elkaptam tekintetem.
- Ha... ha nincs választásom,hogy nem öltözök át, akkor inkább megoldom egyedül - válaszoltam halkan. Frusztrálva éreztem magam.
- Hát jó, pedig szívesen segítettem volna - mosolygott sunyin - De ha nem, hát nem. Ott a fürdő! - mutatott egy sötétbarna ajtóra a szoba túlsó oldalán. Elmormoltam egy halk "Köszönöm!"-t és bezárkóztam az előbb említett helységbe.
- Találsz törölközőt a csap alatti szekrényben! - jött az ajtó túloldaláról rekedtes hangja, ami a köztünk lévő nyílászárótól tompán hangzott.
Körbepillantottam a helységen. Az ajtóval szemben volt egy nagy üveges zuhanyzó, mellette pedig egy nagy kosár. A másik sarokban egy óriási sarokkád foglalt helyet, mellette pedig egy pult, amibe be volt süllyesztve két csap. Minden bizonnyal ott van a törölköző is. Odasétáltam a pulthoz, és belenéztem a fölötte elhelyezkedő hatalmas tükörbe. Érdekes látványt nyújtottam. A hajam kesze-kuszán állt, a víztől kisebb-nagyobb tincsekbe rendeződve. A ruhám teljesen rám ragadt, és a kevés smink, ami az arcomon volt kicsit elkenődött. Először lemostam az arcomat, majd kivettem egy törölközőt a szekrényből és megtöröltem említett testrészemet, majd levettem vizes ruháimat (persze a fehérnemű maradt), és alaposan megtörölköztem mindenhol. Felvettem a kapott ruhákat, amik elég viccesen mutattak rajtam, de nem foglalkoztam vele. Legalább nem fogok megfázni, ami most nem is lenne előnyös, hisz ki tudja, milyen hatással lenne a betegségemre. Megráztam fejem, hogy elűzzem a rossz gondolatokat és kiléptem a fürdőből. Harry nem volt a szobában, de hallottam valahonnan a hangját. Körbepillantottam , hátha ráakadok tekintetemmel, de nem volt sehol. Utólag vettem csak észre, hogy az eddig csukva lévő nagy üvegajtó nyitva van. Odasétáltam és kinéztem rajta. Harry a korlátnak támaszkodott, dúdolt valami kellemesen csengő dallamot, és a tájat kémlelte.
Halkan odasétáltam mellé, mire kicsit összerezzent.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! - szabadkoztam.
- Semmi gond! - mosolygott, majd végignézett rajtam és arcán megjelentek a nevető gödröcskék.
- Ja, köszönöm a ruhát - pirultam el, hisz általában a lányok csak egy "forróbb" éjszaka után szokták felhúzni a barátjuk ruháját.
- Semmiség! Jól áll! - vigyorgott.
- Köszi! A törölközőt felterítettem a zuhanyzó ajtajára... nem tudom, hova szoktad.
- Ott tökéletes!
- Harry drágám! - rontott be Louis a szobába.
- Itt vagyok szívecském! - változtatta el Harry mély hangját kislányosra. Megmosolyogtam játékukat.
- Ó.. nem akartam megzavarni semmit! - tette maga elé kezeit amint kilépett az erkélyre.
- Nem zavartál meg semmit! - mosolyogtam rá.
- Ajánlom is, mert Harold, ha megtudom, hogy megcsalsz csúnya világ lesz itt! - emelte fel fenyegetőn Louis a mutató ujját.
- Hova gondolsz egyetlenem? - tette szívére kezét Göndörke, sértettséget színlelve.
- Azt hiszem, én inkább lemegyek, nem akarok zavarni! - mondtam visszafojtott nevetéssel.
- Ezt majd máskor befejezzük! - mutatott összehúzott szemekkel Harry-re - Egyébként azért jöttem, mert a fiúkkal csináltunk melegszendvicseket, és ki fog hűlni - adta magyarázatát Louis ittlétének.
- Király! Éhen halok! - csillant fel Harry szeme. Most, hogy belegondolok, tényleg ideje volt enni.
Lementünk az étkezőbe, ahol a többiek mind az asztalnál ültek. Emily is viccesen festett Louis ruhájában.
- Csini vagy! - nevetett Liam, amint észrevett.
- Köszi! - jöttem zavarba a délután folyamán már nem először.
- Gyertek enni, mert Niall felzabál mindent! - szólt Zayn, aki a konyhában szedte ki a melegszendvicssütőből a következő forró ételt.
Leültem Emily mellé és falatozni kezdtem. Jól érzetem magam. Rég nem nevettem ennyit, főleg nem ilyen felszabadultan. Újra a régi Becca voltam.
- Nézünk egy filmet? - jött az ötlete Niall-nak.
- Nekünk holnap suli lesz - húztam el a számat, hiszen még nem tanultunk holnapra.
- Ne máár - válaszolt egyszerre mind az öt fiú.
- Hány óra van? - nézett körbe barátnőm.
- Öhm.. Négy lesz nem sokára!
- Akkor még egy film belefér! - jelentette ki, aztán mindenki felém nézett.
- Oké! - adtam be derekam, mire mindenki ujjongani, meg ugrálni kezdett.
- Pattogtatok kukoricát! - pattant fel Niall.
- Választok filmet! - rohant a nappaliba Zayn, barátnőmmel a nyomában, aki nyaggatta, hogy eszébe ne jusson horror filmet választani, mire Zayn csak kiröhögte és kijelentette, hogy márpedig azt fogunk nézni.
- De akkor haza visztek, mert egy horror film után nem szeretnék sötétben hazamenni egyedül.
- Oké!
- Nézzük inkább az Éhezők viadalát! - ajánlottam fel. - Az nem horror, de vannak benne durva részek, és mi sem tojjuk össze magunkat.
- Én benne vagyok! - emelte magasba karját Harry.
- Felőlem is oké! - egyezett bele Liam is.
Végül az én ötletem mellett döntöttünk. Mindenki elhelyezkedett a nagy kanapén - ami meg kell hagyni kényelmes volt.
- Örülök, hogy Londonban nincs ilyen versenyszerűség! - borzongott meg Emily, amikor a versenyzők sorsolásánál tartott a film.
Láttam már a filmet, de most is végigizgultam az egészet. Gyorsan elrepült az az egy óra, amit megbeszéltünk.
***
- Hazaviszlek titeket! - lépett mellén Liam, amint a vizes ruháinkat összeszedtük. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy kimossuk, és visszahozzuk a ruhájukat, amit kölcsön kaptunk.
- Köszi!
Elköszöntünk a srácoktól és útnak indultunk. Útközben a hangulat továbbra sem adott lejjebb. Vidáman beszélgettünk, nevetgéltünk. Amint beléptünk a lakás ajtaján, mint akiket puskából lőttek ki, úgy mentünk tanulni. Nekem szerencsére nem volt sok leckém, de így is este kilencig a házival szöszöltem.
Be kell vallanom, hálás vagyok a fiúknak. Féltem tőle, hogy rossz lesz a délután, nem fogom jól érezni magam, de ezt megcáfolták. Olyan énemet húzták elő pár óra alatt, amiért már hónapok óta küzdök, hogy sikerüljön, erre pedig jön ez az öt srác, és megmutatják, hogy nincs olyan mélyen a régi énem, és még meg tudok változni. Elvégre, ha sikerült felvenni az álarcot, akkor le is lehet venni. Nem? Elvégre mi irányítjuk a sorsunkat, a személyiségünket, az életünket. Rajtunk múlik, hogy hogyan éljük le az életünket, de ami fontosabb, hogy milyen emberként.
- Feladom! Hagyjatok! - húztam össze magam nevetve picire, de ez sem használt. Liam egyre közelebb jött, és úgy spriccelt rám. Mikor úgy véltem, hogy elég közel van hozzám, egy jól irányzott mozdulattal letámadtam, és kicsavartam kezéből a vízipisztolyt.
- Ezt hol tanultad? - kerekedtek ki szemei és hátrálni kezdett, de nem válaszoltam, csak lelocsoltam egy jó nagy adag vízzel.
Addig hátrált, míg oda lépett, ahol nem volt többé talaj. Egyenesen belesétált a medencébe, rajtam pedig olyan röhögőgörcs lett úrrá, mint még soha. A hasamat fogtam, annyira nevettem. Többiek is hasonlón cselekedtek, amikor meglátták barátjukat a jéghideg vízben.
Liam nagy nehezen kimászott a medencéből és és tipikus "ezt nem úszod meg" pillantással ajándékozott meg.
- Szerintem öltözz át, mielőtt megfázol, mert Paul nem hiszem, ha örülne neki... - húzta el száját Niall.
- Szerintem meg mindenki öltözzön át. - jelentette ki Zayn és a biztonság kedvéért még egyszer lelocsolta Emily-t.
Nagy nehezen mind beténferegtünk a házba.
-Ő... skacok... kérhetnék egy törölközőt? - húzta össze magát Barátnőm.
- Inkább adunk ruhát.
- Én adok Beccának, Lou te pedig segíts Emily-nek! - adta ki az utasításokat Harry.
- De.. tényleg elég, ha kapok egy törölközőt - mondtam neki kissé halkan, hisz nem akartam felhúzni a ruháját senkinek, hisz az kicsit furcsa lenne.
- Nem, mert megfáztok - válaszolt ellentmondást nem tűrő hangnemben.
- Nem fokok! - komolyan kezdett olyan lenni a szituáció, mikor az apuka szidja a kislányát, hogy nem öltözött fel rendesen.
- Hát jó, te akartad - vonta meg a vállát, majd odalépett hozzám, és mire kapcsolhattam volna, már ismét a vállán voltam.
- Neee.... - ütögettem a hátát, de nem tett le továbbra sem. Nem láttam, merre megyünk, mert a hajam kitakarta a kilátást, de az biztos volt, hogy felmentünk a lépcsőn.
- Ha nem ütögetsz leteszlek! - jelentette ki komolyan, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Oké!
- Keresek valami ruhát! - nézett rám miután végre letett és saját lábamon álltam.
- Nem kell! - tettem karba kezeimet mellem alatt, miközben előhúzott egy kosaras gatyát és egy pólót.
- Ne akard, hogy én adjam rád! - nézett rám perverz pillantással. Zavarba jöttem. Ahogy nézett a smaragdzöld szemeivel. Mintha a vesémbe látott volna. Mintha könyvként olvasna belőlem. Mintha tudna az össze titkomat, ezzel együtt a múltamat. Nem bírtam tovább a szemébe nézni, ezért elkaptam tekintetem.
- Ha... ha nincs választásom,hogy nem öltözök át, akkor inkább megoldom egyedül - válaszoltam halkan. Frusztrálva éreztem magam.
- Hát jó, pedig szívesen segítettem volna - mosolygott sunyin - De ha nem, hát nem. Ott a fürdő! - mutatott egy sötétbarna ajtóra a szoba túlsó oldalán. Elmormoltam egy halk "Köszönöm!"-t és bezárkóztam az előbb említett helységbe.
- Találsz törölközőt a csap alatti szekrényben! - jött az ajtó túloldaláról rekedtes hangja, ami a köztünk lévő nyílászárótól tompán hangzott.
Körbepillantottam a helységen. Az ajtóval szemben volt egy nagy üveges zuhanyzó, mellette pedig egy nagy kosár. A másik sarokban egy óriási sarokkád foglalt helyet, mellette pedig egy pult, amibe be volt süllyesztve két csap. Minden bizonnyal ott van a törölköző is. Odasétáltam a pulthoz, és belenéztem a fölötte elhelyezkedő hatalmas tükörbe. Érdekes látványt nyújtottam. A hajam kesze-kuszán állt, a víztől kisebb-nagyobb tincsekbe rendeződve. A ruhám teljesen rám ragadt, és a kevés smink, ami az arcomon volt kicsit elkenődött. Először lemostam az arcomat, majd kivettem egy törölközőt a szekrényből és megtöröltem említett testrészemet, majd levettem vizes ruháimat (persze a fehérnemű maradt), és alaposan megtörölköztem mindenhol. Felvettem a kapott ruhákat, amik elég viccesen mutattak rajtam, de nem foglalkoztam vele. Legalább nem fogok megfázni, ami most nem is lenne előnyös, hisz ki tudja, milyen hatással lenne a betegségemre. Megráztam fejem, hogy elűzzem a rossz gondolatokat és kiléptem a fürdőből. Harry nem volt a szobában, de hallottam valahonnan a hangját. Körbepillantottam , hátha ráakadok tekintetemmel, de nem volt sehol. Utólag vettem csak észre, hogy az eddig csukva lévő nagy üvegajtó nyitva van. Odasétáltam és kinéztem rajta. Harry a korlátnak támaszkodott, dúdolt valami kellemesen csengő dallamot, és a tájat kémlelte.
Halkan odasétáltam mellé, mire kicsit összerezzent.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! - szabadkoztam.
- Semmi gond! - mosolygott, majd végignézett rajtam és arcán megjelentek a nevető gödröcskék.
- Semmiség! Jól áll! - vigyorgott.
- Köszi! A törölközőt felterítettem a zuhanyzó ajtajára... nem tudom, hova szoktad.
- Ott tökéletes!
- Harry drágám! - rontott be Louis a szobába.
- Itt vagyok szívecském! - változtatta el Harry mély hangját kislányosra. Megmosolyogtam játékukat.
- Ó.. nem akartam megzavarni semmit! - tette maga elé kezeit amint kilépett az erkélyre.
- Nem zavartál meg semmit! - mosolyogtam rá.
- Ajánlom is, mert Harold, ha megtudom, hogy megcsalsz csúnya világ lesz itt! - emelte fel fenyegetőn Louis a mutató ujját.
- Hova gondolsz egyetlenem? - tette szívére kezét Göndörke, sértettséget színlelve.
- Azt hiszem, én inkább lemegyek, nem akarok zavarni! - mondtam visszafojtott nevetéssel.
- Ezt majd máskor befejezzük! - mutatott összehúzott szemekkel Harry-re - Egyébként azért jöttem, mert a fiúkkal csináltunk melegszendvicseket, és ki fog hűlni - adta magyarázatát Louis ittlétének.
- Király! Éhen halok! - csillant fel Harry szeme. Most, hogy belegondolok, tényleg ideje volt enni.
Lementünk az étkezőbe, ahol a többiek mind az asztalnál ültek. Emily is viccesen festett Louis ruhájában.
- Csini vagy! - nevetett Liam, amint észrevett.
- Köszi! - jöttem zavarba a délután folyamán már nem először.
- Gyertek enni, mert Niall felzabál mindent! - szólt Zayn, aki a konyhában szedte ki a melegszendvicssütőből a következő forró ételt.
Leültem Emily mellé és falatozni kezdtem. Jól érzetem magam. Rég nem nevettem ennyit, főleg nem ilyen felszabadultan. Újra a régi Becca voltam.
- Nézünk egy filmet? - jött az ötlete Niall-nak.
- Nekünk holnap suli lesz - húztam el a számat, hiszen még nem tanultunk holnapra.
- Ne máár - válaszolt egyszerre mind az öt fiú.
- Hány óra van? - nézett körbe barátnőm.
- Öhm.. Négy lesz nem sokára!
- Akkor még egy film belefér! - jelentette ki, aztán mindenki felém nézett.
- Oké! - adtam be derekam, mire mindenki ujjongani, meg ugrálni kezdett.
- Pattogtatok kukoricát! - pattant fel Niall.
- Választok filmet! - rohant a nappaliba Zayn, barátnőmmel a nyomában, aki nyaggatta, hogy eszébe ne jusson horror filmet választani, mire Zayn csak kiröhögte és kijelentette, hogy márpedig azt fogunk nézni.
- De akkor haza visztek, mert egy horror film után nem szeretnék sötétben hazamenni egyedül.
- Oké!
- Nézzük inkább az Éhezők viadalát! - ajánlottam fel. - Az nem horror, de vannak benne durva részek, és mi sem tojjuk össze magunkat.
- Én benne vagyok! - emelte magasba karját Harry.
- Felőlem is oké! - egyezett bele Liam is.
Végül az én ötletem mellett döntöttünk. Mindenki elhelyezkedett a nagy kanapén - ami meg kell hagyni kényelmes volt.
- Örülök, hogy Londonban nincs ilyen versenyszerűség! - borzongott meg Emily, amikor a versenyzők sorsolásánál tartott a film.
Láttam már a filmet, de most is végigizgultam az egészet. Gyorsan elrepült az az egy óra, amit megbeszéltünk.
***
- Hazaviszlek titeket! - lépett mellén Liam, amint a vizes ruháinkat összeszedtük. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy kimossuk, és visszahozzuk a ruhájukat, amit kölcsön kaptunk.
- Köszi!
Elköszöntünk a srácoktól és útnak indultunk. Útközben a hangulat továbbra sem adott lejjebb. Vidáman beszélgettünk, nevetgéltünk. Amint beléptünk a lakás ajtaján, mint akiket puskából lőttek ki, úgy mentünk tanulni. Nekem szerencsére nem volt sok leckém, de így is este kilencig a házival szöszöltem.
Be kell vallanom, hálás vagyok a fiúknak. Féltem tőle, hogy rossz lesz a délután, nem fogom jól érezni magam, de ezt megcáfolták. Olyan énemet húzták elő pár óra alatt, amiért már hónapok óta küzdök, hogy sikerüljön, erre pedig jön ez az öt srác, és megmutatják, hogy nincs olyan mélyen a régi énem, és még meg tudok változni. Elvégre, ha sikerült felvenni az álarcot, akkor le is lehet venni. Nem? Elvégre mi irányítjuk a sorsunkat, a személyiségünket, az életünket. Rajtunk múlik, hogy hogyan éljük le az életünket, de ami fontosabb, hogy milyen emberként.
Szuper lett! :) Várom a kövit ;)
VálaszTörlésKöszi, sietek! :) <3
VálaszTörlés