Ez az első blogom, és remélem tetszeni fog nektek. Szeretnék mosolyt, olykor könnyeket csalni az emberek arcára, vagy feldobni valakinek a napját úgy, hogy elolvassa a blogomat. Szeretnék valami olyat alkotni, ami megmarad az emberek emlékezetében - ha legalább egy valakinek, már annak is örülök.
Hogy miért döntöttem úgy, hogy írok blogot? Tele van a fejem kisebb-nagyobb történetekkel, amit meg szeretnék osztani veletek. Alkotni szeretnék, úgy, hogy nem csak leírom egy lapra, és csak én tudok róla, mert abban nincs semmi izgi.
Kitaláltam egy történetet, ami nem egy szokványos, sablonos - félre ne értsetek nincs semmi bajom az ilyen sztorikkal, hisz minden blog más és más, de az én történetem nem feltétlenül egy lány szerelmi életéről fog szólni, hogy a lány nem szereti a fiút, aztán megkedveli, összejönnek, bejön egy harmadik ember is a képbe, aki összekutyulja a szálakat. Én nem ilyesmit találtam ki, persze ebben is lesz szerelem, de nem ez az első jellemző a történetere.
Prológus
Minden ember életében van egy titok, ami élete végéig elkíséri anélkül, hogy bárki is tudna róla. Mindenki titkol valami, aminek oka van. Nem akarja felidézni, mert lehet, hogy egy rossz emlék fűződik hozzá, vagy nem szeretne beszélni róla, mert szégyenli. Rengeteg oka lehet annak, hogy titkolózunk. Viszont vannak olyan emberek, akik úgy élnek, hogy nem tudnak a titokról, pedig közük van hozzá, sőt, csak az illetőnek kéne tudnia, de ez fordítva van. Úgy él, hogy részese egy rejtelemnek, de nem tud róla. Azonban ezekre a titkokra előbb vagy utóbb fény derül, és a a titok többé már nem titok.
Én is ezen emberek közé tartozom. Rebecca Blake vagyok, és ez az én történetem, hisz a történet az életem.
