Chapter 1

Hali! :) Először is meghoztam az első részt! Az elején még nem történik semmi konkrét, az inkább a szereplők személyiségéről szól. Így is terveztem. Nem akarom már az elején kiteríteni az összes lapomat. Ennek ellenére azért remélem tetszeni fog. A második pedig, hogy Boldog Szülinapot Harry!! <3

Jó olvasást!

2013.május 2.

-Jól van! Szép volt csajok! Holnap a meccsen is szeretném, ha ilyen jól teljesítenétek! A meccs négykor kezdődik, de gyertek előbb egy órával, hogy rendesen be tudjatok melegíteni és a posztokat, cseréket is ki tudjuk osztani! - foglalta össze az edzőnk a holnapi teendőnket, hiszen holnap meccsünk lesz.
Összeálltunk egy csapatkiáltásra és elköszöntünk az edzőtől. Az öltöző felé vettük az irányt, és levettük a mezünket. Gyorsan felkaptam magamra a farmeromat és az ujjatlan pólómat, az edzős ruhámat pedig beraktam a táskámba.
- Mehetünk csajszi? - állt mellém Emily.
- Persze, csak visszaszaladok a kézilabdámért, mert a teremben hagytam.
Felkaptam a táskámat, visszaszaladtam a labdámért, és már indultunk is a buszhoz, nehogy lekéssük.
A buszmegállóig csak kis semmiségekről beszéltünk, de főleg a holnapi meccset tárgyaltuk.
- Nekem mindegy, hogy hol állok, csak ne a beálló legyek.- elmélkedett barátnőm. Emily eredi posztja a beálló volt, de egy meccs kicsit durvára sikerült, ahol eltört a keze, és azóta nem szeret azóta a poszton játszani. Megértem.
- Én a szokásos bal átlövő helyemen szeretnék állni. - vontam meg a vállam, hiszen én mindig ott állok.
- Akár irányító is lehetnél. Elvégre mondhatni, hogy te vagy a csapat lelke.
- Ne túlozz! - löktem oldalba játékosan.
- Nem túlzok, de mindig te tartod bennünk a lelket, te rázod fel a csapatot, ha vesztésre állunk.
Megérkezett a busz, mi pedig helyet foglaltunk. Az utat csendben tettük meg, mert mind a ketten elfáradtunk.
***
- Hány órád lesz holnap?- huppant le mellém az étkezőben barátnőm.
- Hét. Miért?
- Mert lehet, hogy nem együtt fogunk haza jönni.. - lehajtotta fejét, és haját kezdte piszkálni. Ez egyenlő azzal, hogy zavarban van.
- Na mesélj csak! - csillant fel a szemem. Szerintem fiú van a dologban.
- Hát... Az az igazság, hogy van egy új osztálytársam, akivel megbeszéltem, hogy holnap suli után megmutatom neki a várost, mert most költözött ide. Utána pedig megnézi a meccset. - pirult bele mondatába.
- Szóval egy Fiú! - húztam fel kacérkodva egyik szemöldököm.
- Nem is mondtam, hogy fiú!
- Lehet, hogy nem mondtad, de ha lány lenne az új osztálytársad, akkor nem pirultál volna el.
- Lebuktam! - vakarta meg homlokát, és kínosan felnevetett.
- Túl jól ismerlek már. Te is tudod, hogy semmit nem tudsz előlem eltitkolni.
- Igen.. TÚL jól ismersz- emelte ki gondosan a túl szócskát.
- Volt rá elég időm, hogy rájöjjek, mikor kamuzol, mikor vagy zavarban, mikor vagy szomorú, vagy éppen mikor jársz a fellegekben. Viszont most arra kéne rájönnöm, hogy hogyan véssem a fejembe a történelmet, mert holnap dogát írunk...- húztam el a számat.
- Hát ebben nem tudok segíteni- kortyolt bele teájába.
- Nem baj, mert még azt sem tudom, hogy hogy álljak neki, úgyhogy megyek és kitalálok valamit.
Fölálltam az asztaltól, elraktam a bögrémet és az emelet felé vettem az irányt. Elővettem a töri cuccomat és lefeküdtem az ágyra, kényelembe helyeztem magam és elmerültem a múlt történéseiben.

***

- Becca! Ennyire ne tanulj! - ugrott mellém valaki nevetve az ágyra, aztán még valaki, és még két ember.

- Kelj fel! - nyomtak az arcomba egy párnát.
- Jól van, kelek már! - nyavalyogtam, mert a csajok nem akartak leszállni rólam.
- Nem úgy volt, hogy tanulsz? - nevetgélt Emily.
- De, de képtelen voltam nyitva tartani a szememet. Annyira unalmas ez az anyag.

- Mit tanulsz? - kíváncsiskodott Dottie.

- Töri..- mondatomra mindenki elhúzta a száját. Viccesen mutattak így.
- Nem tartunk egy mozis estét? - csillant meg Holly szeme.
Mindenki belement a csajos estébe, úgyhogy levonultunk a nappaliba. Emily csinált pattogatott kukoricát, Holly és Dottie filmet kerestek, Kelli pedig mint mindig csak ült, és várta, hogy mi mindent elintézzünk. Sosem kedveltem annyira Kellit, de mivel a csajok jóban vannak vele, ezért én is igyekszem, de néha nehezemre esik. Annyira bunkó tud lenni, mindig elvárja, hogy mindent megcsináljunk helyette, vagy ha valamire szüksége van, vagy baja van, akkor ő mindig számíthat ránk, de ha ez fordítva van, akkor ő sosincs itt. Bár már hozzászoktam, úgyhogy csak vállat vontam és mentem a pokrócokért. Filmként végül a Szemfényvesztőket választottuk, mert már régóta meg akartuk nézni, de csak most volt rá időnk. Befészkeltük magunkat, és kezdődött is nagy mozi est.

***

Mindenki kidőlt a film végére, csak én maradtam ébren, viszont nem éreztem jól maga. Fájt a fejem és hányingerem volt. Gondoltam a fáradság miatt van, ezért halkan felosontam az emeletre, és elmentem zuhanyozni. Megnyitottam a vizet és hagytam, hogy a forró víz égesse testemet. Pár percig csak áztattam magam, aztán nyomtam a kedvenc tusfürdőmből, alaposan átmostam magam és elzártam a zuhanyt. Gondosan magamra tekertem a törölközőmet és bementem a szobámba. Gyorsan fölkaptam a pizsimet, mert fáztam és bebújtam az ágyba, hátha az segít. 

Már két és fél órája szenvedek, de még mindig nem tudok elaludni, a gyomrom pedig liftezik. Gondoltam rá, hogy beveszek egy gyógyszert, de kiskorom óta nem tudom lenyelni azokat a nyamvadt tablettákat. Összehúztam magamat kicsire, hátha jobb lesz. Utoljára háromnegyed háromkor néztem az órára, ami az éjjeliszekrényemen pihent, aztán végre sikerült elaludnom.

Nagyon rosszul aludtam az éjjel. Mondhatni óránként felébredtem és se a fejfájás, se a hányingerem nem múlt el. Kómásan kinyomtam az zenélő ébresztőmet és elvánszorogtam a gardróbomba. Mivel kint borús az idő, ezért egy farmert húztam fel, hozzá egy bordó inget és a barna bőrdzsekimet.

Hajamat átfésültem és lementem a földszintere. Már csak Emily volt itthon, gondolom a többiek már hazamentek.

- Jó reggelt! - mosolygott kedvesen barátnőm.
- Neked is! - motyogtam és elbattyogtam a hűtőhöz.
- Baj van? - kémlelte arcomat.
- Tegnap óta fáj a fejem és hányingerem van.
- Azt hiszem a felső polcon van fájdalomcsillapító!
- Tudod, hogy nem tudom lenyelni a gyógyszert - húztam el számat és lehuppantam az asztalhoz kezemben egy tál gabonapehellyel.
- Szerintem van olyan is, amit bele kell önteni egy pohár vízben. Megnézem!- pattant fel és már ment is a konyhapulthoz.

- Megvan! - kiáltott fel és már hozta is nekem a gyógyszeres vizet.

- Köszönöm! - pillantottam rá hálásan. Megittam a gyógyszert, aminek szörnyen rossz íze volt, de remélem, hogy jobban leszek tőle.

- Biztos bejössz ma suliba?

- Igen, ha már ennyit tanultam a töri dogára, akkor igen.
Befejeztem a reggelimet és már indultunk is a suliba, nehogy lekéssük a buszt. Éppen, hogy elértük a járművet. Negyed óra alatt odaértünk. A portán elköszöntünk egymástól, mert Emily egy évvel a felettem lévő évfolyamba jár. Felmentem a második emeletre ahol balról a második terem a miénk. Bementem az osztályba és leültem a helyemre. Sosem voltam a központban és nem is szeretek ott lenni. Nem szeretem, ha rám figyelnek. Előkészítettem a felszerelésemet és becsengetésig zenét hallgattam.

***

Elég unalmasan telt el a hét órám, viszont a töri dogám elég jól sikerült. Mivel Emily-nek programja van, ezért gondoltam elmegyek a tornaterembe. Igaz csak másfél óra múlva kezdődik a meccs, de így legalább tudom gyakorolni a technikát, és a cselezéseket. Elmentem a suliszekrényemhez, beraktam az iskolai cuccomat, és kivettem a sporttáskám.

 Ahogy azt sejtettem az öltöző és a tornaterem is üres volt. Felvettem a mezemet, a labdámra raktam egy kis vakszot, mert már kezdett lekopni, és bementem a terembe. Felkapcsoltam a világítást és nekiálltam bemelegíteni. Futottam pár kört a pálya körül, gimnasztikáztam és dobtam pár hetest első lépésként. 

- Mit csinálsz itt Becca? - összerezzentem nevem hallatán. Megfordultam és az edzővel találtam szembe magam és arcán trónoló féloldalas mosollyal.

- É..Én csak gondoltam bemelegítek - hajtottam le a fejem.

- Rendben, akkor én beállok a kapuba, te pedig csináld azt, amit eddig! - szófogadón bólintottam és a labdám után mentem, ami a terem sarkáig elgurult.

- Egyébként hogy-hogy itt vagy? - kérdezte Dom két dobás között.

- Már felesleges lett volna hazamennem, mert mire hazaérnék már jöhetnék is vissza.

- Akkor miért nem mentél el esetleg a lányokkal vásárolni. Nem rég futottam össze velük. Azt mondták, hogy a közeli plázába mennek.
- Nem vagyok az a vásárlós típus, itt jobban érzem magam- küldtem felé egy félénk mosolyt, mondatom közben pedig körbemutattam a termen.

- Azt hittem minden lány szeret vásárolni- nézett rám csodálkozva, mire csak megvontam a vállam.

- A többség igen, de engem nem vonz, hogy boltokról boltra járjak és mindent felpróbáljak. Én elvagyok a labdámmal és a tornacipőmmel - mutattam az említett tárgyakra.
Dom válaszomon felnevetett, és folytattuk a gyakorlást.

Nemsokára a csapat többi tagja is megérkezett, immáron rendesen tudtunk edzeni. A lelátók soraiban észrevettem egy srácot, aki az edzést figyelte. Emily-re pillantottam, akiével találkozott a tekintetem. Csak egy mosolyt küldött felém, ezért tudtam, ki az a srác. Ő az a bizonyos új osztálytárt, aki eltekerte barátnőm fejét. Barna, gondosan beállított rövid haja van.Messziről szimpatikusnak tűnik. Nem akartam túlzottan bámulni, ezért visszafordultam a többiek felé. 

- Szóval a bal szélső Emily, a bal átlövő Becca, és az irányító Alexis. Ki volt előző meccsen a beálló?- nézett ránk kérdőn az edző.

- Victoria! - válaszoltam - de ő nincs itt...

- Hol van? - fordult körbe Dom.
- Beteg.
- Rendben, akkor Holly te leszel a beálló, mert te szoktál vészhelyzetben ott állni. - Barátnőm csak bólintott, jelezve megértette.
A maradék két posztot is kiosztottuk, és már kezdtek szállingózni a nézők. Idő közben megérkezett a másik csapat, akik ellen játszani fogunk. Tíz perc volt még kezdésig, addig átbeszéltük a taktikákat és dobtunk még párat a kapura.

***

Tizenhárom perc ment el a meccsből, és egyenlő az állás. Nagyon fáradtnak érzem magam, ami nem rám vall, mert minden meccsen egész végig talpon vagyok. Jeleztem az edzőnek, hogy muszáj leülnöm, aki furán nézett rám, végül bólintott, és  szólt az egyik lánynak, és cseréltünk. Míg mentem le a pályáról nagyon megszédültem, szerencsére a bordásfalban meg tudtam kapaszkodni.

- Becca jól vagy? - sietett hozzám Dom.
- Persze, csak megszédültem.
- Biztos? Ne hívjam a sportorvost? - aggódott tovább.
- Biztos! - küldtem felé egy gyenge mosolyt. Bólintott, és újra a meccsre koncentrált.

Elengedtem az eddig támaszt nyújtó bordásfalat és le akartam ülni a kispadra, de ismét megszédültem, de most nem tudtam állva maradni. Lábaim felmondták a szolgálatot, én pedig elterültem a földön. Az utolsó kép az volt, amit láttam, hogy a csapat felém hajol Dom pedig letérdelt  mellém és kiabálva sürgeti az orvost, hogy jöjjön már. És innentől se kép, se hang.